Eloszlás és koncentráció

Az oldal egy kiválasztott adatmező értékeinek eloszlását írja le a választott táblában, majd azt, mennyire koncentrálódik az összeg kevés szereplőre. Az eloszlást háromféle szinten lehet nézni: az egyes nyers sorokon; a csoportosítási mező értékeire és időszakokra összegezve (alapértelmezés — ezt szokás „az eloszlásnak” érteni); vagy értékenként a teljes időszakra összegezve. A leíró statisztikák: darabszám, összeg, átlag, medián, szórás, a percentilisek (1%, 25%, 75%, 95%, 99%), a MAD (medián abszolút eltérés), a ferdeség és a csúcsosság, továbbá a nulla, negatív és üres értékek száma külön. A hisztogram sávjai logaritmikus skálán vannak (dekádonként négy sáv), mert lineáris skálán az erősen jobbra ferde adat egyetlen magas oszlop lenne; a nem pozitív értékek nem kerülnek a hisztogramba.

A koncentrációhoz a csoportosítási mező minden értékére kiszámoljuk az adatmező összegét, csökkenő sorrendbe rakjuk, és megnézzük, mekkora hányad esik az első 10, 50 és 100 szereplőre. A Gini-együttható (0: minden szereplő egyforma, 1: egyetlen szereplőé minden) a szokásos diszkrét becslés; a HHI (Herfindahl–Hirschman-index) a százalékos részesedések négyzetösszege, 0–10 000 között. A Lorenz-görbe a szereplők kumulált hányadával szemben mutatja az összeg kumulált hányadát, a legkisebbtől indulva; a Pareto-diagram az első 200 szereplő részesedését és kumulált részesedését helyezés szerint; a táblázat az első 100-at. A nulla összegű szereplőknek nincs részesedésük, ezek a koncentrációból kimaradnak. Az ismeretlen kategóriájú sorok sosem számítanak, a korrekciós (negatív értékű) sorok és a kis dobozszámú sorok kihagyása kapcsolható, az időszak szűkíthető.